Labirintus

Az előző bejegyzést a labirintusnál hagytam abba. Akkor folytassuk is itt. A labirintusok át meg át szelik a földi kultúrát. Használatuk, jelentésük mára már teljesen elveszett, csak következtetéseket tudunk tenni használatuk mikéntjére.

A kérdés adódik, miért írok én most ezekről, amikor ez a blog a mandalákról szól? Mert mindkét eszköz egy célt szolgál, közelebb jutni az Istenekhez és egyben önmagunkhoz. Akkor viszont keressük az azonosságokat, ezáltal megértjük működésük mikéntjét.

A legismertebb talán a Minótauroszról szóló történet, amelyben a krétai királyt, Minószt hatalmába kerítette a birtoklási vágy, és a Poszeidóntól kapott fehér áldozati bikát saját magának megtartva megszakította kapcsolatát az istenekkel. Itt az első megállónk. Ha megpillantunk egy Tibeti homokmandalát, látni fogjuk, hogy ez egy térbeli, háromdimenziós ábra, felülnézetből. Mintha az Isten szemszögéből látnánk a mi kis világunkat. Ha az egyszerű emberi létet vizsgáljuk, az olyan mintha állandóan a horizontot bámulnánk és keresnénk ezen horizontális világunkból a kivezető utat. A kijutást egy másik irányba kell keresni, egy olyan irányba melynek megismerése félelmeinkkel teli. Ez az irány a vertikális, azaz a függőleges irány. A mindenkori Szakrális Király feladatai közé sorolhatjuk a kapcsolattartást az Istennel A kapcsolat megvalósulásának színtere mindenkor egy szent, a beavatatlan ember számára elérhetetlen színtér. Ez jelen esetben a labirintus közepe (vö. a mandalával). A görög hagyomány úgy tartotta, hogy az uralkodónak kilencévenként meg kell újítania az istenekkel ezt a kapcsolatot, ami biztosítékul szolgált arra, hogy az égi törvények szerint uralkodik. Jelen esetben ezt az athéni hét fiú és hét szűz lány fogja újból és újból szentesíteni. Az érintetlenség jelen esetben a beavatás előtti, a felnőtté válás küszöbére érkezett, tiszta gondolati világgal rendelkező felnőtteket jelöli. Ez a „tiszta” állapot alkalmas arra, hogy egy királynélküli, az élet elanyagiasodott formáját képviselő világot megmenthessünk. A görögök hübrisznek nevezik azt az állapotot, amikor valaki az égi törvénytől eltávolodik, és illúziói, vágyai csapdájába esik. Minósszal is ez történt, aki saját vágyait követve letért a helyes útról, és tévedése egy bikafejű, embertestű, azaz állati szenvedélyek uralta ember-szörnyben öltött testet, mely felesége és a fehér bika nászából jött a világra.

A szörnynek Daidalosz építőmester labirintust épített, amelyben athéni fiatalokat áldoztak fel egészen addig, míg Thészeusz, az athéni király fia nem vállalta, hogy belép helyettük a mindaddig biztos halálhoz vezető építménybe. Thészeusz, helyreállítja az egyensúlyt, megnyitja újból az utat felfelé és megszűnik a szörnyű áldozati szertartás.

A hősnek sikerült legyőznie a szörnyet, mégpedig kedvese, Ariadné fonalának segítségével, amely elvezette őt a középpontig, majd vissza.

Az első saját mandala

Az első gyakorlati lépésekhez kezdetben ajánlom a jól bevált kockás füzetlapot. Itt nyugodtan kísérletezhetünk, kipróbálhatjuk kreatív ötleteinket.

Tehát kockás lap, ceruza, radír, körző.

Készítsünk egy 9 egységes négyzetet, húzzuk be a sarkok irányába az átlókat és minden befelé mutató háromszöget satírozzunk be.

Alig pár óra alatt elkészíthetjük ezt a gyönyörűséget. Megfelel az idáig elmondott paramétereknek és az egyik legszebbet kaptuk meg.

Jajjj elfáradtam, kellene némi pihenés…

Tehát már ez az egyszerű geometriai ábra teljesíti mind azt a szabályt, amit elvárhatunk egy ilyen eszköztől. Próbáljuk megfogalmazni a grafika jelentését.

fekete, a centrum felé egyre világosodó kör: a vágyainkból épített világ, mely az agyag fogságában megrekedt lélek tompaságát mutatja. A centrum felé világosodó háttér jelöli az irányt, melyen elindulva kitisztulhat a látszólag mindent elnyelő sötétség.

A négyzet jelöli a világ osztottságát, a négy égtájat, azt a fajta minőséget, amely építőköveivel létrehozzuk az anyag megjelenési formájához köthető anyagi minőséget. Egyszerűbben a föld – víz – tűz – levegő anyagi minőségről beszélek.

Kicsit kanyarodjunk el a témától. Ha a mandaláról gondolkodunk, előbb – utóbb felmerül bennünk egy kérdés! Hová tesszük? Rém egyszerűnek tűnik a kérdés, pedig dehogy. A mandala közepe, egy istenség székhelye, megnyilvánulási helye. Tehát a kérdés így helyes, hol van az a hely, ahol meg tud jelenni számomra egy földöntúli jelenség. Hol van az a megszentelt tér, ahol átléphetek egy másfajta érzékelés világába?

A régiek, mielőtt nekiláttak volna egy templom megépítésének, szintúgy ezt a helyet keresték. Nem a templom helye volt a lényeg, hanem az oltáré. E pont köré építették fel a templomot, mely „csak” az oltár pontos helyének kijelölése után válik szentté.

Ezt a fajta metódust alkalmazták őseink minden szent, vagy vallási célú építmény megszerkesztésénél. a modern kor embere is ezt a fajta elrendezést igyekezett megvalósítani nagyvárosaink körútjai és sugárútjai segítségével. A mandala egybe egy útvesztő is, hisz a bolyongó elme számára a centrumba jutás egy felettébb bonyolult elfoglaltság. A mester útmutatásai nélkül, csak egy szép dísz, melyen lehet elmélkedni, de használni, vagy kibontani a teljes erejét egy beavatatlan számára lehetetlen. Az európai kultúrában az ókori Görögországban találunk labirintusokat. Erről első lépésként csak annyit, hogy a labirintusok mindig a beavatás székhelyei voltak.

A szakrális kezdet

A mandala készítése is egyfajta meditáció. Egy olyan tevékenység melynek során, egyik pillanatról a másikra a deszakralizált világunkból, lassan, óvatosan elindulunk egy olyan úton, melynek a végén önmagunk Isteni részével találkozhatunk.

De mit is jelent ez a gondolat. Jelenti azt az utat amely kívülről befelé, az anyagi világ formagazdagságából vezet minket az elme mélyebb, a tudatos ember számára megismerhetetlen mélységei felé. Ezt az irányt azonban sokan menekülésük ösvényeként kezelik. Rálépnek, de csak azért, hogy a lelkükben dúló feszültséget levezessék egy szabályoktól mentes és kontrolálhatatlan világ felé.

Akkor mi lenne a helyes magatartás? Hiszen ha elfogadjuk a fizikai világ impulzusait, ha elfogadjuk, hogy ezek egy megoldandó probléma felé irányítanak minket, akkor tudomásul kell vennünk azt a tényt is, hogy az impulzusok levezetésének helyes iránya befelé, a problémák gyökere felé mutat. Ezt az utat tudja nekünk megmutatni egy mandala.

Jung szerint a mandala alapmotívuma a személyiség középpontjának. Valamiféle központ a pszichén belül, amivel minden összefügg, és ami egyben az energia forrása is. A mandalák készítése során odafigyelhetünk a tudattalan nyelvére, értékelhetjük és fejleszthetjük kapcsolatunkat a mély-énnel. Jung felfedezte, hogy a mandalák festése, rajzolása és megálmodása az egyéniség kialakulási folyamatának, az individuációnak a természetes része.

A mandala egyben egy irányító oszlop. Mikor magunkban nagyon eltévedünk és a tudatunk folyton csak egy megoldás felé ösztökél, egy mandala kifestése vagy megszerkesztése, visszaterel minket egy olyan mederbe, mely a lélek egészségesebb öngyógyító belső világa felé vezet. Lényeges, hogy örömet találjunk ebben az alkotó tevékenységbe, hisz ez fogja kiegyensúlyozni a lelkiállapotunkat, szabadít meg a napias terhektől és gondoktól, és biztonságban érezhetjük magunkat a jelenben. Ez egy fajta tudatossággal ruházza fel az alkotót, tisztába jöhetünk a lelkünk mélyén zajló folyamatokkal.

Nyugalom, kiegyensúlyozottság, biztonság, lazítás.

A mandala készítés segít abban, hogy részt vállaljunk egyéniesedésünk folyamatában, és hozzájárul az én kiteljesedéséhez. A mandala rajzolás módszerére alapozva eloszlathatjuk személyiségünk és életünk zavarait. A mandalák kapcsolatba hozhatnak a mélyebb bölcsességgel és segítenek annak a személyiségnek a megalkotásában és megélésében, amilyenné mély-énünkkel összhangban lenni szeretnénk.

Általánosan a mandalákról

HA vesszük a bátorságot és rátekintünk egy már elkészült mandalára a következőket vehetjük észre. Nagyon szigorú szabályosságokat foglal magába, melyek hol túl bonyolulttá, hol meg rém egyszerűvé teszik az összképet.

Geometriai elrendezettségűek, 2 dimenziósak, körökből, négyszögekből, sokszögekből és a pontból állnak.

Geometriai elrendezettség, mi is ez: Valahol ezek az eszközök igyekeznek az égi tökéletességet lehozni, modellezni földi körülmények között. A céljuk az, hogy egy kicsiny darabkát hozzanak le a számunkra az égi tökéletességből. A mandala számára csak az itt és most értelmezhető. Nincsenek céljai, nincsenek kívánságai, csak van és teszi a dolgát. Egyensúlyba hoz, közelebb visz a tudatalattinkhoz, és a végén átjárót biztosít egy olyan világba ahol megtapasztalhatjuk a tökéletességet.

2 dimenziósak: Az élet több rétegű és nagyon sok irányba fejti ki hatását az időben. Egyes elméletek szerint egyszerre éljük a múltunka és a jelenünket. Ha ezt ábrázolni szeretnénk, akkor egy többdimenziós testet kapnánk, mely állandó forgómozgást végez. A hangsúly itt a térbeliségen van. A mandala célja, hogy a saját eszközeivel elérje azt, hogy a jelen kétdimenziós síkjából, egy többdimenziós térbe juttasson el, ahol megtapasztalhatjuk ezt a kiteljesedett élményt.

A kör : mit is jelent ez a szimbólum. Jelenti az eget, egy dinamikus szimbólum, hisz ha a bolygók látszólagos pályáját nézzük ez is kör alakú. Jelöl egy viszonyt is, hisz maga a mozgás egy középpont körül történik, mintha kölcsönhatás lenne a kör közepe és az íve között. Ez egy függőségi viszony. Cél az , hogy a kör ívéről bejussunk a középpontba, megszakítva ezáltal a függőségeinket.

Négyszögek: A kör ellentéte, hisz az agyag, a megtestesülés és a szilárdság szimbóluma. A négyesség elválaszthatatlan az időben és a térben megmutatkozó anyagtól.

A pont: Egy kör igazi közepe egy pont. Egy pontnak azonban se kiterjedése, se fizikai helye nincs. Így a pont mind az érzékelésünk, mind a képzelőerőnk számára megfoghatatlan. Nem a mi világunkból való, mert a mi világunkban mindennek van kiterjedése és dimenziója, mert a világ: forma. A pont viszont egy másik létezési rendbe tartozik, a világon túl létezik, a szó szoros értelmében metafizikai. Egységet, egészséget jelent. És jelenti a legfelsőbb vezérlő elvet is. Ha ide eljutunk, már képesek leszünk érteni az egység fogalmát, megélni a közvetlen élményt a Legfelsőbb Tudattal. A tantrikus beavatások egyik eszköze a mandala. Ha képesek vagyunk lelki szemeink előtt felidézni és térben látni, lehetőségünk van a bonyolult világból az egység felé a megnyilvánult Istenség felé haladni. Ez a beavatás útja.

Bármely forma, ami az emberi tuda­tosságban képszerűen vagy láthatóan keletkezik, egy mandalát képez. Annak érdekében, hogy egy mandalát létre­hozz, képesnek kell lenned látnod önmagadban, nem gondolat, hanem látvány formájában, olyan tisztán, ahogy a világot látod nyitott szemmel. Minél tisztább a belső látásod, annál pontosabb és erőteljesebb a mandala, amit létrehozol.

Magamról

1965 12 07

Ez a hozzáértőknek igen sokat mondhat, vagy mond is. Sokáig semmi jele nem volt az életemben annak, hogy bármilyen plusz, vagy különleges tehetséggel rendelkezem. Éltem a magam vidéki gyerek életemet, csavarogtam, és álmokat szőttem. Sokáig azt terveztem, hogy 30 éves korom után már nem dolgozom. Aztán …

Az első emlékem, hogy valami belém szorult, talán az, hogy a nagymamámat sokat masszíroztam, aki nagyon szerette ezt. Akkor kezdtem foglalkozni igazán ezzel a tevékenységgel. Néztem, bújtam a lehetőségeket a mesterség elsajátítására, de hát akkor csak egy kicsi , szűk csoport érhette el a képzés lehetőségét.

Innen már rögösebb évek jöttek. Iskola, csalódás, bukás, munkahely, szerelmek. De kit érdekelnek ezek a stációk? Teljesen sablonos évek a munka a szerelmek a barátok befolyása alatt. Ami talán nagy fontossággal bírt, a sport. El kezdtem küzdősporttal foglalkozni. Ez a későbbiekben igen fontossá vált, még a munkámat is alárendeltem.

Majd bekövetkezett a pillanat és az életem gyökeresen megváltozott. 24 évesen elvégeztem a masszőrképző tanfolyamot és beindult a gyógyító munka. Sokfelé megfordultam, még egy focicsapatnál is dolgoztam egy évig. Jöttek a sikerek és jöttek a kérdések. Nehéz volt elfogadnom, hogy gyógyulnak emberek a kezeim között és olyan eredményeket érek el , amelyeket sehogy sem lehet megmagyarázni. A kutatás évei következtek. Vajon hogyan működik az a világ, melybe belecsöppentem? Az akkori időszak minden számomra elérhető emberénél jártam. Hol sok, hol kevés időt töltöttem, de mindenhol érdemi munkát végezve és a titkokat kutatva egyre mélyebben belekapaszkodtam egy láthatatlan világ hívogató szavába.

Közel 20 év távlatából azt tudom mondani,hogy megérte minden odaát töltött pillanat. Miket is kaptam én Tőlük ? Rengeteg impulzust az életem legsötétebb óráiban mely a kivezető utat mutatta meg. Sok-sok munkát és első hallásra butaságnak tűnő gondolatot, melyek az idő haladtával kristálytiszta megéléssé alakultak át.

Foglalkoztam az Angyalok tanával, pszichológiával, az aura érzékeléséve, inspirációs technikákkal és még számtalan, néha értelmetlennek látszó témákkal, melyek az idő multával mind-mind megtalálták a helyüket. Így utólag azt tudom mondani, egy másodperc sem ment veszendőbe.

Idealista vagyok, keresem a problémák megoldását a múltban, a jövőben és ritkán teszem ezt a jelenben. De miért is ez az időbeli eltérés, hisz logikusan itt a mában kellene megtalálnom a válaszokat a kérdésekre. Mert azt vallom, hogy folyamatokat kell érzékelni, hisz az időbeliség határozza meg tetteink minőségét. Ami most jó megoldásnak tűnik, az lehet csak egy csalfa játék az egó (nem szeretem ezt a kifejezést) részéről és elkormányoz minket a valódi megoldásoktól illetve céloktól. Ezért azt vallom, hogy valódi megoldások csak a múltunk és a jövőnk vizsgálata után tud megszületni.