Magamról

1965 12 07

Ez a hozzáértőknek igen sokat mondhat, vagy mond is. Sokáig semmi jele nem volt az életemben annak, hogy bármilyen plusz, vagy különleges tehetséggel rendelkezem. Éltem a magam vidéki gyerek életemet, csavarogtam, és álmokat szőttem. Sokáig azt terveztem, hogy 30 éves korom után már nem dolgozom. Aztán …

Az első emlékem, hogy valami belém szorult, talán az, hogy a nagymamámat sokat masszíroztam, aki nagyon szerette ezt. Akkor kezdtem foglalkozni igazán ezzel a tevékenységgel. Néztem, bújtam a lehetőségeket a mesterség elsajátítására, de hát akkor csak egy kicsi , szűk csoport érhette el a képzés lehetőségét.

Innen már rögösebb évek jöttek. Iskola, csalódás, bukás, munkahely, szerelmek. De kit érdekelnek ezek a stációk? Teljesen sablonos évek a munka a szerelmek a barátok befolyása alatt. Ami talán nagy fontossággal bírt, a sport. El kezdtem küzdősporttal foglalkozni. Ez a későbbiekben igen fontossá vált, még a munkámat is alárendeltem.

Majd bekövetkezett a pillanat és az életem gyökeresen megváltozott. 24 évesen elvégeztem a masszőrképző tanfolyamot és beindult a gyógyító munka. Sokfelé megfordultam, még egy focicsapatnál is dolgoztam egy évig. Jöttek a sikerek és jöttek a kérdések. Nehéz volt elfogadnom, hogy gyógyulnak emberek a kezeim között és olyan eredményeket érek el , amelyeket sehogy sem lehet megmagyarázni. A kutatás évei következtek. Vajon hogyan működik az a világ, melybe belecsöppentem? Az akkori időszak minden számomra elérhető emberénél jártam. Hol sok, hol kevés időt töltöttem, de mindenhol érdemi munkát végezve és a titkokat kutatva egyre mélyebben belekapaszkodtam egy láthatatlan világ hívogató szavába.

Közel 20 év távlatából azt tudom mondani,hogy megérte minden odaát töltött pillanat. Miket is kaptam én Tőlük ? Rengeteg impulzust az életem legsötétebb óráiban mely a kivezető utat mutatta meg. Sok-sok munkát és első hallásra butaságnak tűnő gondolatot, melyek az idő haladtával kristálytiszta megéléssé alakultak át.

Foglalkoztam az Angyalok tanával, pszichológiával, az aura érzékeléséve, inspirációs technikákkal és még számtalan, néha értelmetlennek látszó témákkal, melyek az idő multával mind-mind megtalálták a helyüket. Így utólag azt tudom mondani, egy másodperc sem ment veszendőbe.

Idealista vagyok, keresem a problémák megoldását a múltban, a jövőben és ritkán teszem ezt a jelenben. De miért is ez az időbeli eltérés, hisz logikusan itt a mában kellene megtalálnom a válaszokat a kérdésekre. Mert azt vallom, hogy folyamatokat kell érzékelni, hisz az időbeliség határozza meg tetteink minőségét. Ami most jó megoldásnak tűnik, az lehet csak egy csalfa játék az egó (nem szeretem ezt a kifejezést) részéről és elkormányoz minket a valódi megoldásoktól illetve céloktól. Ezért azt vallom, hogy valódi megoldások csak a múltunk és a jövőnk vizsgálata után tud megszületni.