Az első saját mandala

Az első gyakorlati lépésekhez kezdetben ajánlom a jól bevált kockás füzetlapot. Itt nyugodtan kísérletezhetünk, kipróbálhatjuk kreatív ötleteinket.

Tehát kockás lap, ceruza, radír, körző.

Készítsünk egy 9 egységes négyzetet, húzzuk be a sarkok irányába az átlókat és minden befelé mutató háromszöget satírozzunk be.

Alig pár óra alatt elkészíthetjük ezt a gyönyörűséget. Megfelel az idáig elmondott paramétereknek és az egyik legszebbet kaptuk meg.

Jajjj elfáradtam, kellene némi pihenés…

Tehát már ez az egyszerű geometriai ábra teljesíti mind azt a szabályt, amit elvárhatunk egy ilyen eszköztől. Próbáljuk megfogalmazni a grafika jelentését.

fekete, a centrum felé egyre világosodó kör: a vágyainkból épített világ, mely az agyag fogságában megrekedt lélek tompaságát mutatja. A centrum felé világosodó háttér jelöli az irányt, melyen elindulva kitisztulhat a látszólag mindent elnyelő sötétség.

A négyzet jelöli a világ osztottságát, a négy égtájat, azt a fajta minőséget, amely építőköveivel létrehozzuk az anyag megjelenési formájához köthető anyagi minőséget. Egyszerűbben a föld – víz – tűz – levegő anyagi minőségről beszélek.

Kicsit kanyarodjunk el a témától. Ha a mandaláról gondolkodunk, előbb – utóbb felmerül bennünk egy kérdés! Hová tesszük? Rém egyszerűnek tűnik a kérdés, pedig dehogy. A mandala közepe, egy istenség székhelye, megnyilvánulási helye. Tehát a kérdés így helyes, hol van az a hely, ahol meg tud jelenni számomra egy földöntúli jelenség. Hol van az a megszentelt tér, ahol átléphetek egy másfajta érzékelés világába?

A régiek, mielőtt nekiláttak volna egy templom megépítésének, szintúgy ezt a helyet keresték. Nem a templom helye volt a lényeg, hanem az oltáré. E pont köré építették fel a templomot, mely „csak” az oltár pontos helyének kijelölése után válik szentté.

Ezt a fajta metódust alkalmazták őseink minden szent, vagy vallási célú építmény megszerkesztésénél. a modern kor embere is ezt a fajta elrendezést igyekezett megvalósítani nagyvárosaink körútjai és sugárútjai segítségével. A mandala egybe egy útvesztő is, hisz a bolyongó elme számára a centrumba jutás egy felettébb bonyolult elfoglaltság. A mester útmutatásai nélkül, csak egy szép dísz, melyen lehet elmélkedni, de használni, vagy kibontani a teljes erejét egy beavatatlan számára lehetetlen. Az európai kultúrában az ókori Görögországban találunk labirintusokat. Erről első lépésként csak annyit, hogy a labirintusok mindig a beavatás székhelyei voltak.