A kör, a kezdettelen, az ősállapot előtti helyzet szimbolizálja, mikor még differenciálatlan az élet. Az osztatlan egész idealisztikus állapotát vetít elénk. A hely melyet egy kör vagy négyzet határol el a világtól, az imádság, a varázslás helye, mely megmutat, elhatárol egy térrész a kaotikus világból, kiemeli és védetté teszi az ártó akarattól. Egységet képez a rombolás és káosz alkotta hétköznapokban. Egy homogén tér, ahol nincs differenciált és megosztott létezés. A hely ahol közvetlen kapcsolatba juthatunk önmagunk Istenével.
Ha a négyzet átlóit vizsgáljuk, a következő azonosságokat vehetjük észre. A z átlók metszéspontjában megjelenik egy speciális térrész. A közép, mely a fent –lent , jobbra-ballra irányokból tevődik össze. Ez a különleges pont megfelel egy következő dimenzió kapujának. Ha az átlók számát tekintjük alapnak, akkor ez a pont az 5. vagy a 9. „lépcsőnek” tekinthető. Ezek a számok a sámánkultúrában jelentenek vagy beavató, vagy átjáró lépcsőfoknak. A beavatás előtt álló sámánjelöltnek az égigérő fa 5. ágára kell feljutnia, így kap bebocsájtást abba a világba, ahol a tanulmányait folytathatja.
A 9. lépcsőfok már az égi átjáró megnyitása és átlépése történik.
A kör és a négyzet illetve átlóik speciális geometriája és a hozzájuk rendelt metafizikai magyarázat mutatja meg leginkább a használati tárgyainkon való elhelyezés fontosságát.
Vegyünk néhány példát:
Szent István királyunknak 2 ezüstdénárja ismert. A második veretének - amely 1020 táján kerülhetett forgalomba - előlapja egyenlő szárú keresztet ábrázol, STEPHANUS REX felirattal, hátlapján ugyancsak kereszt van, szintén REGIA CIVITAS felirattal, amely a verdehelyre utalhat, és Esztergomot vagy Székesfehérvárt jelentheti.
I.András király érméin is jól láthatóak ezen a szakrális jelrendszer részei:
Tehát az egyenlőszárú kereszttel osztott négyzet és kör a mindenség alapegységét jelöli, térben és időben is. Kijelöli a fönt-lent, bal-jobb, illetve az égtájak pontos irányát, jelöli a férfi-nő, ég, föld, nappal, éjszaka viszonyát is.
